Régen nem szerettem fényképeket csinálni. Igazából nem is tudom megmondani ennek az okát, de valahogy nem jött, hogy fotózzak bármit is különösebben. Ezt már egyébként nagyon bánom, mert jó pár olyan utazás és esemény volt az életemben, amikről egyáltalán nem készült fotó, vagy csak nagyon kevés. De azt hiszem ez a „megélni a pillanatot” érzésből fakad. Hiszen, amíg az ember előveszi a kameráját vagy a telefonját, addig arra koncentrál, hogy a kép jól sikerüljön. És hát, arról nem is beszélve, hogy bőven vannak olyan pillanatok, amiket az ember meg akarna örökíteni, de nem lehet.
Szóval, igyekszem azért arra törekedni az utóbbi időben, hogy ne felejtsek el képet készíteni, mert ezeket jó visszanézni, már csak azért is, mert az emlékek idővel megfakulhatnak, és esetleg még el is tűnhetnek, viszont a fotók azok, amik segítenek visszaemlékezni és képzeletben vissza is repíteni abba az időbe, amikor készültek.
Éppen ezért próbálkozom a gyakoribb fotózás mellett azzal is, hogy jó képeket csináljak. Bár tudom, hogy maga a fényképezés igazából egy külön művészeti ág és önkifejezési forma is, és nyilván nem fogok tudni olyan jó képeket készíteni, mint egy profi fotós, de azért igyekszem gyakorolni és elsajátítani egy-két trükköt.
Az első dolog, az volt, hogy utána néztem, hogy elméletben mit kell tudni a fényképezésről. És hát, azt kell, hogy mondjam, hogy nem is olyan egyszerű a dolog: elég sok beállításra kell figyelni ahhoz, hogy valóban egy jól sikerült kép legyen a végeredmény. És bevallom őszintén, hogy nem is igazán sikerült megértenem elsőre a dolgot, de még most is nagyon sok olyan része van, amit egyáltalán nem tudok hova tenni.
A másik, amit több helyen is olvastam, hogy bárki meg tud tanulni fotózni, viszont, kell hozzá érzék és egyfajta látásmódot is el kell sajátítani. Észre kell venni azokat a dolgokat és perspektívákat, amiktől érdekes és szép lesz egy fotó, és azokat a dolgokat is meg kell látni, amiket érdemes megörökíteni. Itt jön be ugye a művészi véna.
És persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy nem mindegy az sem, hogy mivel készül a fotó. Ugyan egy mobillal is lehet szuper jó és szuper éles képeket készíteni, azonban a minősége közel sem lesz olyan, mint egy fényképezőgéppel készültnek. Viszont arra rá kellett jöjjek, hogy egy ilyen hobbi fotósnak, mint én, túl drága egy profi kamera, főleg úgy, hogy ha nem is tudom használni.
Így én, ha fényképezésről van szó, maradok a telefonomnál és a kis hétköznapi fényképezőgépemnél, de az eredménnyel így is elégedett vagyok, elvégre a képeket magamnak készítem, nem pedig kiállításra.
És ti, hogy álltok a fotózással?